A vasárnap muzsikusa egy hete műsorára tűzte Hector Berlioz 1830-ban bemutatott Fantasztikus szimfóniájának első négy tételét. Adósok maradtunk azonban a zárótétellel, amelyben ez az „Epizódok egy művész életéből” című, látomásos szerzemény egy képzeletbeli boszorkányszombat sötét kavargását idézi meg. A New York-i Filharmonikusok muzsikálnak.
Berlioz Fantasztikus szimfóniájának zárótételét követően Bernstein és a New York-i Filharmonikusok a romantika egy másik arcát villantják föl. Robert Schumann komor méltósággal nekiinduló 2., C-dúr szimfóniája 1845 és 1846 között keletkezett. Nem a Berlioz műve óta eltelt 15 esztendő, inkább életrajzi körülmények teszik, hogy a szeszélyes és vizionárius francia szimfóniával egy beethoveni heroizmustól duzzadó mű áll előttünk. A szimfónia küzdelmes pátoszát részint Schumann kezdődő ideggyöngeségére vezetik vissza. Az is tény azonban, hogy a komponista ekkoriban mélyedt el igazán Bach formaművészetében. A két tényező eredményeképp monumentális, súlyos és lenyűgöző szimfónia született.
