A vasárnap muzsikusa, a száz esztendeje született Leonard Bernstein briliáns felvételeinek sorában ma fölhangzó szerzemény több tekintetben is méltó a fantasztikus jelzőre. Berlioz 1830-ban bemutatott Fantasztikus szimfóniája már terjedelménél fogva is roppant dimenziókra tör, ezért is, hogy az ötből ma csupán négy tételt hallgathatunk meg. Berlioz azonban nem a mű arányai, hanem szellemisége miatt választotta a kissé kérkedő címet. Az alcím: „Epizódok egy művész életéből” a romantika művészetfelfogásának leglelkébe vezet. Minden formai kötöttségtől eloldott személyesség, vallomásosság és látomásos, már-már az eksztázist közelítő elragadtatottság – ezek a romantika főbb irányelvei, amelyeket Berlioz minden kiáltványnál és művészi programnál hatásosabban demonstrál a műben. Mindez természetesen nem mellőzheti a romantikus szerelmi hányattatások megjelenését, és a szimfónia történetesen a komponistának egy angol színésznő iránt táplált érzelmeiből nyerte ihletét. Szerelmi gyötrelem, méreg hatása alatt keletkezett látomások, elíziumi gyönyörűségek, kivégzési menet és boszorkányszombat – ne feledjük el, hogy a Faust elkárhozásának szerzőjével van dolgunk. A kereteket feszegetően szenvedélyes mű éppen Bernsteinnek és a New York-i Filharmonikusoknak való.
