Mindig különleges élmény, ha egy-egy nagy zenei előadóművész felvételei közt ritkaságokra bukkanunk. Különösen így van ez, amikor a feledésbe merült szerzemény a magyar zenetörténet legfénylőbb lapjairól való. Nemzeti ünnepünk közeledtével ma ilyen ritkaság hallgatói lehetünk a 100 éve született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok jóvoltából. A most következő, 1875-ben keletkezett, ilyeténképp a műfaj egyik legelső hazai produktumának tekinthető szimfónia szerzője Goldmark Károly. Az 1830 és 1915 között élt komponista, akit ma jobbára Sába királynője című, ószövetségi tárgyú operájáról ismerünk, a korabeli Európa második legnevesebb magyar muzsikusa volt Liszt Ferenc után. Különös, de ha a Falusi esküvő érthető módon adósunk marad a Bartók által a komolyzenébe emelt népzenei hatásokkal, a Lisztre annyira erősen ható verbunkos, cigányzenés világ is idegen tőle. A tételcímek – Nászinduló, A menyasszony éneke, Szerenád, A kertben és a Tánc – nem annyira a magyar falu hangjait öntik szimfonikus formába. Sokkal inkább a XIX. század idealizált és idillikus falueszményét zengik öt zenei zsánerkép formájában, leginkább talán Csajkovszkij módján. Bármint van is, Goldmark Károly alapos szaktudással és nagy műgonddal megkomponált Falusi esküvője semmiben sem marad el a korszak színpadi – és némileg színpadias – zeneműveitől: balettjeitől és operai közzenéitől.
