Ősz a nyárban, búcsú a találkozásban, moll komorság a dúr fényei közt. Kedves Hallgatóink! A száz esztendeje született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok korszakos Mahler-ciklusából ma felhangzó szerzemény bizonyos értelemben dokumentumnak tekinthető. Mahler 1., D-dúr szimfóniája, amely a Titán melléknevet kapta, a romantika alkonyának talán utolsó visszatekintése az ártatlanság: a természet csodáitól megittasult művészet felé. Nyitótételében olyan természeti hangulatokra lelhetünk, amelyekhez hasonlókat már Brahms is csak nosztalgikus fénytörésben érhetett tetten. És bár a második és a harmadik tétel a bécsi klasszika stilizált rusztikus táncformáit illetve a menüett hagyományait idézi, aligha tagadható, hogy már ez a szimfónia is a talajtalanságban gyökereit kereső modern ember egyik legavatottabb szószólójától való. A szimfóniát a budapesti közönség hallhatta első ízben, 1889-ben. Bernstein a négytételes változatot játssza.
