Mint az köztudomású, a száz esztendeje született Leonard Bernstein tudatosan küzdött a zenei előítéletek és sablonok ellen. Érzékeny Mahler-értelmezése mellett ott vannak a Haydn humorát kiaknázó, friss felvételei, zeneszerzői kirándulásai a musical világába. És akkor még nem beszéltünk a Bernstein idejében alkotó zeneszerzők új műveinek lelkes propagálásáról. Bernstein ma két huszadik századi amerikai szimfóniát játszik a New York-i Filharmonikusokkal. Mindkét mű szerzőjük negyedik opusa a műfajban, és az amerikai eklektika is tetten érhető mindkettőn. Első szerzőnk az 1915 és 2005 között élt David Diamond. New York-i tanulmányait követően Nadia Boulanger mellett képezte magát Párizsban. Érthető, hogy szerzeményeit egyszerre befolyásolták Amerika és Európa hangjai, a klasszikus tradíciók és az avantgárd törekvések. Tizenegy szimfóniája közül a negyedik 1945-ben keletkezett három látványos, már-már filmszerűen hatásos tételben.
Noha az elhangzott szimfónia szerzőjénél, David Diamondnál harminc esztendővel korábban, 1874-ben született, az amerikai klasszikus zene egyik fenegyerekeként számon tartott Charles Ives műveinek hangvétele még ma is jóval formabontóbb és meghökkentőbb az imént hallott alkotásnál. A mendemondák szerint két tényező hagyott kitörölhetetlen nyomot zenei ízlésén. Az egyik, hogy atyja, egy fúvószenekar karnagya, össze nem illő hangnemekben énekeltette gyermekeivel a templomi himnuszokat. Ives számára így kezdettől fogva elhanyagolhatónak tűntek a tonális korlátok. Másik fontos élménye volt, amikor elbűvölte a gyermekkora főterére különféle utcákból bevonuló rezesbandák játékából felhangzó hangkavalkád. Ives következésképpen szerzeményei alapvető jellegzetességévé avatta az össze nem illő hangzások, hangszínek, stílusok és műfajok lenyűgöző játékosságát. Megéri ráhangolódnunk erre a kísérletező, ám mindig fantáziadús sokféleségre. Negyedik szimfóniájáról Ives azt mondta, az első tételben fölhangzó kérdés három eltérő válasza a következő három tétel. A mű érdekfeszítő és hatásos voltához aligha férhet kétség.
