A vasárnap muzsikusa, a száz esztendeje született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok felvételei közül ma fölhangzó két szimfónia esetében megtörjük a zenetörténeti sorrendet. Szergej Prokofjev 1., D-dúr szimfóniája ugyanis, noha 1917-ben keletkezett, Haydn és Mozart világára reflektál. Erre utal a szerző által választott „Klasszikus” megnevezése is. Prokofjev nagy stílusismerettel, ugyanakkor roppant eredetiséggel fordul a halhatatlan elődök felé. Zenei gesztusai egy-egy pillanatra illúziókeltően idézik a nagy bécsi szimfóniák világát, ám a következő pillanatban bekövetkező fordulat, meghökkentő zenei esemény máris jelzi: zseniális játékkal van dolgunk, nem mellékesen egy rutinos balettzene-szerző tollából. Bernstein személyiségéhez alighanem nagyon közel állt a szerzemény.
Prokofjev Klasszikus szimfóniája után szólaljon meg most a romantikus szimfóniák egyik népszerű darabja: Mendelssohn 3., a-moll, úgynevezett Skót szimfóniája. A ködös atmoszférájú alkotás mind a bécsi klasszika, mind Prokofjev világának teljes ellentéte.
