A vasárnap muzsikusa, a száz esztendeje született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok ma a zenetörténetben szinte stafétabot-átadónak illetve átvevőnek mondható két mestertől, Haydntól és Mendelssohntól játszanak egy-egy szimfóniát. Szerzőiket nem csupán az 1809-es év, Haydn halálának és Mendelssohn születésének azonos évszáma kapcsolja egybe. Mendelssohn, aki a nagy elődök gondos tanulmányozása során alakította ki saját karakterét, éppúgy a kifinomultságot és a formai eleganciát tekintette egyik legfontosabb céljának, mint Haydn. Mindketten a letisztultság képviselői voltak a maguk korában. Nem véletlen, hogy Haydn 1787 körül szerzett, 88., G-dúr szimfóniáját Bernsteinék a kamarazenekarokat megszégyenítő áttetszőséggel játsszák.
Haydn érett kori, 88. szimfóniáját követően a 21 éves Mendelssohntól hallunk egy d-moll szimfóniát. A mű 5-ös sorszáma némileg megtévesztő, hisz a komponista a 3., Skót szimfóniával egyidejűleg dolgozott rajta, megjelenésére azonban csak halála után került sor. A mű Reformáció-szimfónia néven is ismeretes, a szerző ugyanis a vallásháborúk korának forrongó világát kívánta megidézni a hangok által. A szimfónia alapgondolatát hirdeti az erős vár a mi Istenünk kezdető korál megjelenése a zárótételben.
