A vasárnap muzsikusa

Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok a mögöttünk álló hónapok vasárnap délelőttjein eljátszották műsorunkban a szimfonikus irodalom legjavát. A legendás karmester, zeneszerző és zenei ismeretterjesztő születésének centenáriumán, tavaly megkezdett sorozatunk végére hagytuk Bernstein egyik saját szerzeményét. A 3. Szimfóniát annak 1963-beli, Tel Aviv-i bemutatója óta a holokauszt emlékére szánt szerzeményként tartja számon a zenei köztudat. Pedig Bernstein eredeti szándéka ennél általánosabb érvényű volt ezzel a Kennedy elnök halálakor megkezdett, sok éven át csiszolgatott, nagyszabású művel. A címben szereplő gyászima, a káddis a zsidó hagyományban egyszerre könyörög az elhunytakért, ugyanakkor Isten dicsőségét, a hit erejét hirdeti. Ilyeténképpen keresve sem találhatnánk alkalmasabb szerzeményt a Bernstein-életműsorozat végére most, amikor Megváltó Urunk veszi magára a halál terheit minden élőért és elhunytért. Mivel e klasszikus és modern zenei elemeket izgalmasan ötvöző szimfónia melodramatikus módon magában foglalja a könyörgések szövegét, a követhetőség érdekében mindhárom tétel előtt felidézzük az imák rövidített szövegét. A kezdőima a világmindenség Teremtőjéhez, az Atyához imádkozik azokkal a szavakkal, amelyeket Jézus is megismertetett velünk a Miatyánk átadásakor. ""Magamért mondok káddist"" - fogalmaz a Bernstein szerkesztette szöveg -, ""hisz ki tudja, lesz-e majd, aki elmondja majd értem"". Az imádság ezek után kitér minden teremtményre, és az Egy Igaz Isten dicsőítésére hívja a világot, Isten békéjét kérve az ő népére.

A Káddis-szimfónia második részében az előimádkozó Isten ígéreteire hivatkozik, így kérvén bebocsáttatást az igazak körébe. Majd irgalomért esedezik, amiért bűnös teremtmény létére kérni merészel a mindenható Istentől. A tétel megkapó könyörgéssel zárul: a teremtménye bűnei és hálátlansága miatt megbántott, fájdalmakkal vert Isten számára könyörög megnyugvásért és békéért.

A Káddis harmadik részében a dicsőítés a menny fölfoghatatlan szépségét és tündöklését énekli meg. Az Istent körülvevő igazak fölötte állnak bűnnek és megbánásnak. És mégis: az előimádkozó újabb megindító kéréssel fordul a mennyek Urához. ""Jöjj vissza, Atyánk, ide, ahol lehetséges a szenvedés, és a fájdalomban ismerd föl végleg a Te arcodat. Bárminő hatalmasak is lesznek a Te fájdalmaid, Uram, segítek Neked az elviselésükben."" Bernstein Káddish-szimfóniája a zene nyelvén eljut a keresztény Megváltás-tan küszöbéig. Egy kivételes művész üzenete ez a megtérésre utalt világ számára.