A vasárnap muzsikusa

Noha a mai Vasárnap muzsikusa egy interjúban a legjobb művének nevezte a hamarosan fölcsendülő szerzeményt, Szergej Rahmanyinov Harangok című kantátáját szinte alig hallani. Bár Rómában keletkezett 1913-ban – a Szent Városban, amelynek harangjai Lisztet is megihlették -, alapjául pedig Edgar Allan Poe költeménye szolgált, a zenemű félreismerhetetlenül orosz. Visszaadva a szót a komponistának: "Minden orosz várost – Novgorodot, Kijevet, Moszkvát – a templomi harangok szava ural. A gyerekkortól a sírig végigkísérik minden orosz életét, és egy zeneszerző sem vonhatja ki magát a hatásuk alól. Ha sikerült kifejeznem a harangokon átrezgő emberi érzéseket, ez nagyban annak köszönhető, hogy egész életemet átjárta Moszkva harangjainak zengése." A Harangok tehát azt az orosz életérzést juttatják szóhoz, amelyet Spengler nyomán így fogalmazhatnánk meg: honvágy a földi – és az égi haza iránt. A négy tétel négyféle harangot idéz elénk: az ezüst száncsengőket, az arany esküvői harangokat, a bronz vészharangokat és a vas temetési harangokat. Mihail Pletnyev, a Moszkvai Állami Kamarakórus és az Orosz Nemzeti Zenekar fölvételének szólistái: Marina Mesherjakova, Szergej Larin és Vlagyimir Csernov.
A Harangok után Rahmanyinov fantáziasorozatát, a Corelli-variációkat halljuk Jean-Yves Thibaudet előadásában. A mű forrása ugyancsak Rómához kötődik, bár az alapjául szolgáló áriadallamról utóbb bebizonyosodott, hogy nem Corelli alkotása.