A vasárnap muzsikusa

A Vasárnap muzsikusa ma a huszadik század egyik legizgalmasabb, egyéni hangú komponistája, az 1879 és 1936 között élt Ottorino Respighi. Respighinek sikerült ötvöznie a huszadik század tonális újításait a klasszikus formákkal, így időtálló, egyúttal behízelgő szerzeményekkel gazdagította a zenekari repertoárt. A bolognai születésű Respighi a hangszerelés óriásánál, Rimszkij-Korszakovnál tökéletesítette tudását Szentpétervárott. Két további példaképe, Ravel és Richard Strauss ugyancsak a hangszerelés hatáskeltő erejét tudatosította benne. Előszeretettel tanulmányozta a régiek szerzeményeit – különös tekintettel a billentyűs muzsikára, de a természeti hangok kompozícióba emelésének is valóságos mestere volt. Ma fölhangzó műveiben mind reneszánsz táncokra, mind madárhangokra találunk példát – de a jazzes tónus és a nyughatatlan századelő lüktetése is helyet kap a partitúrákban. Jellemző, hogy bár sokáig nem foglalt állást a zenei hagyománytisztelet és a modernizmus vitájában, élete vége felé mégis a modernista zenei irányzatokat elítélő petíció egyik aláírója lesz. A Lorin Maazel vezényelte Clevelandi Zenekar elsőként az 1928-ban keletkezett, filmzenékkel vetekedően látványos Római ünnepek című zenekari tablósorozatot játssza. A négy tétel az Örök Város történetének egy-egy jellemző ünnepét idézi meg: a Circus Maximus feszültségét, a Zarándokünnep elragadtatottságát, az Októberi vadászünnep kedélyét és a Vízkereszt karneváli forgatagát. Az egyes tételekhez maga a zeneszerző mellékelt afféle irodalmi forgatókönyvet, zenei programot. Az első tétel a vadállatok elé hajszolt keresztények és a vérre szomjas római nép ellentétére alapoz. A másodikban Róma harangjai üdvözlik az elcsigázott zarándokokat. Az októberi kép a vadászat évszázados kellékeit idézi meg hajrá-kiáltásokkal, lovak vágtázásával és szerenáddal. A karneváli jelenet végül teljes kaleidoszkóp egy népünnepély hangi sokszínűségével.

A Római ünnepek után Respighi ugyancsak római témájú ciklusa, a Róma fenyői hangzik föl Lorin Maazel és a Clevelandi Zenekar fölvételéről. A négy tétel négy római színhelyet idéz föl: a Villa Borghese, egy római katakomba, a Janiculum-domb és a Via Appia fenyőit. Respighi ezúttal sem marad adós a zenei program kifejtésével: gyermekek játéka és körtánca az első tételben, a katakomba mélyéről felszivárgó komor keresztény himnusz a másodikban, csalogányének a holdfényben a harmadik tételben és befejezésül a hajnalban új hódításra induló ókori légiók menetelése.