A vasárnap muzsikusa

A Vasárnap muzsikusa ma a végzetesen korán eltávozott magyar karmester, Kertész István. A nagy magyar karmesteriskola követője és legfiatalabb képviselője 1929-ben született Budapesten. Hegedű-, zongora- és zeneszerzés tanulmányai mellett Ferencsik János és Somogyi László növendékeként készült a karmesteri pályára. Ez idő alatt mély benyomást tett rá a Magyar Állami Operaházban tevékenykedő Otto Klemperer dirigensi működése. Alighogy maga is az Opera pulpitusára léphetett, az 56-os forradalmat követő megtorlás elől Kölnbe vezetett az útja. Kölnben hamarosan főzeneigazgatóvá lépett elő. 1960-ban már a Liverpooli Filharmonikusokat vezényli. A tengeren túl a következő évben, a Hamburgi Rádiózenekar turnéján mutatkozhatott be. Hamarosan visszatérő vendége lett a Bécsi, a Clevelandi, a Chicagói, a Philadelphiai, a New York-i, a Los Angeles-i, a Pittsburghi, a Detroiti, a San Francisco-i, Minnesotai, a Berlini és az Izraeli Filharmonikusoknak, valamint a Royal Concertgebouw és a Suisse Romande zenekarnak. Repertoárján mintegy 450 zenekari mű és 60 opera szerepelt. 1973-ban, egy tengerparti baleset során bekövetkezett tragikus halála a háború utáni évtizedek egyik legfényesebb karmesteri pályáját törte derékba. A Londoni Szimfonikusokkal készült remek fölvételei mindmáig etalon számba mennek – köztük Bartók Kékszakállújának és Kodály Háry Jánosának első teljes fölvételével nyugati kiadó számára. Benjamin Britten több szerzeményét Kertész István mutatta be első ízben. Ma elsőként Maurice Ravel 1931-ben keletkezett G-dúr zongoraversenyét vezényli a londoni zenekar élén. A maga korában bizonyára formabontónak tetsző versenyművet a komponista afféle derűs zenei látványosságnak szánta. És csakugyan: a kompozícióban már-már egy tűzijáték módján követik egymást a szikrázó zenei "petárdák". A fölvétel szólistája a szintén tragikusan korán elhunyt amerikai zongorista, Ormándy Jenő fölfedezettje, Julius Katchen.
Ravel G-dúr zongoraversenyének keletkezését 14 esztendővel követi Bartók utolsó befejezett alkotása, a 3. zongoraverseny. Ez az erőteljes és energikus koncert ugyancsak kiváló lehetőség a hangi paletta afféle mestere számára, mint Kertész István.