Zenei kincsestár

Tézis – Antitézis – Szintézis. Akár ilyen hegeli terminológiával is jellemezhetnénk Beethoven 1798-ban, Opus 9. alatt megjelentetett három vonós trióját. A kamarazene filozofikus szerepvállalása, egy elmélyült gondolkodási modell előtérbe lépése együtt zajlott le a zenei együttesekben részt vevő hangszerek megszólalásának mind individuálisabbá, mind karakteresebbé válásával, miközben a közös muzsikálásban feltárult a pozíciók, attitűdök ütköztetésének izgalma. A zene tehát magában bontja ki a tézis-antitézis-szintézis dialektikáját: mindazt, amit a szavak, elméletek csupán egymásutániságukban képesek kifejezni. Aligha véletlen, hogy Beethoven, a modern individualitás egyik legnagyobb ikonja hamar szakít a kamarazene merőben szórakoztató felfogásával. A G-dúr trió súlyos problémafelvetését már a nyitótétel második része fölényes megoldással feleli meg, miközben bravúrosan érzékelteti az ellenpéldák erejét is. Az Adagio egyfajta delejes meditációt állít az elandalodás melodikus csábításának útjába, míg a Scherzo – akárcsak a kezdőtétel – egyfajta analitikus, elemző játék elemeiként mutatja fel csupán a bécsi kamaramuzsika kedélyesebb fordulatait, hogy a filozófiai feladvány immár igazolást nyert téziseiként vezesse át őket a záró Presto szédületes körtáncába. Beethoven opus 9. No. 1-es számú G-dúr triójának előadói: Itzhak Perlman; Pinchas Zuckerman és Lynn Harrell.

LEKONF:. A Zenei Kincsestárban elhangzott Beethoven opus 9. No. 1-es számú G-dúr triója. Előadták: Itzhak Perlman; Pinchas Zuckerman és Lynn Harrell. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.