Zenei kincsestár

Vivalda. A velencei „Vörös Pap” bámulatra méltóan gazdag életművét bemutató sorozatunkban ma ismét az egyházzenészi kötelezettségeinek eleget tévő zenemester jut szóhoz a 127. zsoltár 1717-ben, egy ünnepi vesperáshoz készített feldolgozásával. „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte. Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.” Vivaldi korának egyházi muzsikája persze elsősorban a megjelenítés reprezentatív voltára, nem pedig szövegszerűségére helyezte a hangsúlyt – a Pietá árvaház egyik jeles alténekesének hangjára szerzett motetta egyes tételei is a zsoltár egy-egy képszerű kifejezésének hangulati átadására törekszenek. A „Vörös Pap” a Dicsőség szavainál áll csak elő személyes teológiai üzenettel: a viola d’amoréval concertáló dicsőítés a felhőtlen öröm helyett inkább az elmélyült elmélkedés és az élet küzdelmeivel való hitbeli szembenézés hangján szólal meg. A Pietá árvaház kápolnájába menet, bevezetésképpen a 128-as jegyzékszámú d-moll concerto hangjai ragyognak át a gyertyák lobogásán. Művészeink a kontraalt Michael Chance, Monica Huggett viola d’amoréjával és Trevor Pinnock együttese, az Angol Koncert Kamarazenekar.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban elhangzott 128-as jegyzékszámú Antonio Vivaldi d-moll concertója és a 127. zsoltár, „Nisi Dominus”. Közreműködött Michael Chance, Monica Huggett és az Angol Koncert Kamarazenekar Trevor Pinnock vezetésével. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.