1. Kedves Hallgatóink! A vasárnap muzsikusa 250. adásában három szimfonikus költemény várja Önöket a Liszt-jubileum alkalmából Kurt Masur és a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának remek felvételéről. A Hungaria című kompozíción Liszt 1848-ban kezdett dolgozni. Bemutatására a szerző vezényletével került sor a pesti Nemzeti Színházban, 1856-ban. Liszt Vörösmartynak szánta a művet, viszonzásul a költő hozzá írott ódájára. Alapjaképpen a magyar stílusban, zongorára komponált Hősi induló szolgált. A verbunkos elemekben bővelkedő költemény viharos, borús, patetikus, küzdelmes tablót fest, amelyet komor gyász, huszáros diadal és harsány népünnepély hangjai tesznek teljessé.
2. A Liszt tizedik szimfonikus költeménye 1858-ból való, ám csupán 1876-ban hangzott fel első ízben. Eredetileg egy weimari Hamlet-előadáshoz készült bevezetésképpen, és Liszt romantikus hősei, a lázadó igazságtevők sorába állítja vele Hamletet. A filozofikus és tragikus színeken csak Ophelia éteri alakja ragyogtat át égi fényeket.
3. Befejezésül az 1857-ben szerzett és bemutatott Hunok csatája hangzik fel. A Wittgenstein hercegné által sugalmazott alkotás egy mára félig-meddig elfeledett festő, Wilhelm Kaulbach azonos című képét idézi. Liszt az akadémikus történelmi tablók hatása alatt egész történelmi ciklust álmodott meg. Az elkészült mű Attila hunjainak és Theodorik gót seregeinek 451-es catalaunumi ütközetét ábrázolja, és kiváló alkalom Liszt számára, hogy kedves témái, hősiség és halál küzdelmét ismét hangokba öntse – mi több: a keresztény seregek jelzéséül gregorián dallamokat is hadba szólítson.
