1. Kedves Hallgatóink! A szimfonikus Liszt szerzeményeinek sorában ma elsőként a komponista visszatérő témájának, a Faust-mondakörnek egyik zenekari feldolgozása szólal meg. Két jelenet Lenau Faustjából. Liszt hat esztendővel a Faust-szimfónia után, 1861-ban szerezte a kétrészes művet, amelynek bemutatóját nem, csak egy 1861-es weimari udvari előadását jegyezték föl a krónikák. Liszt nem Goethe, hanem a bánáti születésű Nikolaus Lenau költeménye alapján dolgozott. Lenaunál Faust a világtól kivetett romantikus hős, szemben Goethe alakjával, akit Liszt kispolgárinak tartott. Az osztrák költő Faustja ráadásul teli a romantikus táj: az Alpok és a magyar puszták igézeteivel. A zenemű két tétele: Éji menet; Mefisztó-keringő. Az utóbbi Első Mefisztó-keringőként, zongorás változatban a legismertebb, de a zenekari változatból kiderül, Liszt miért választotta ezt a jelenetet: Mefisztó itt hegedűt vesz kezébe, hogy elbűvöljön egy parasztmenyasszonyt. Az első, notturno jelenetbe Liszt beleszövi Aquinói Szent Tamás Pange lingua himnuszának gregorián tónusát, mintegy a megváltás ígéreteképpen. A Lipcsei Gewandhaus Zenekarának élén Kurt Masur.
2. A Lenau Faustjára szerzett két jelenet után most hallgassuk meg Liszt 12. szimfonikus költeményét. Az 1857-ben született alkotást Schiller költeménye ihlette: Az ideálok. Az alapmű jellegzetes romantikus önportré: a költő ifjonti fellángolásaitól vezet végig a csalódások és illúzióvesztések kálváriáin. Csakhogy Liszt Schiller versével ellentétben a darab végére visszaidézte a kezdőtémákat, az ifjúi ideálok apoteózisaképpen. A művet a Faust-szimfóniával együtt mutatták be a szerző vezényletével.
