A vasárnap muzsikusa

A két világháború közötti zenei élet körülrajongott, különleges adottságú német zongoraművésze, Elly Ney ma egy 1939-ben rögzített hangverseny ihletett pillanatait kelti életre muzeális fölvételről. A német zeneirodalom specialistájaként ismert művész férfi pályatársait megszégyenítő színskálával és drámaisággal játssza az 1881-ben Budapesten bemutatott, monumentális versenyművet, amelynek első szólistája, maga Brahms cigányos zárótétel-tónusaival minden valószínűség szerint a magyar közönségnek kívánt örömet szerezni. A Berlini Filharmonikusok élén a hangrögzítés hőskorának legendás Brahms-interpretátora, Max Fiedler, akinek ez az egyik legutolsó fölvétele, hisz a hangverseny rögzítésének esztendejében távozott az élők sorából. Már az is kivételes, hogy egy nyolcvanesztendős karmester ilyen tévedhetetlenül fogja össze a tekintélyes együttest. Kivált, ha azt is hozzátesszük: Fiedler közelről ismerte Brahmsot, egy ízben maga a komponista kérte föl helyettesítőjének, és többször is hallotta műveit vezényelni. Semmi kétség tehát, hogy a legavatottabb Brahms-fölvételek egyike következik a 2., B-dúr zongoraversennyel.