1-4. Kedves Hallgatóink! Második alkalommal válogatunk az 1890 és 1956 között élt Erich Kleiber nagyszerű szimfonikus felvételeiből ezen a vasárnap reggelen. A berlini Staatsoper igazgatója, aki a nácizmus előretörésének hírére Argentínába távozott, még a berlini Filharmonikusokkal, 1934-ben rögzítette Mozart Kis éjizene címen ismert, 525-ös Köchel-számú G-dúr szerenádját. Igaz, a napjainkban ismertebb levegős kamarazenei illetve historikus felvételeket követően szokatlannak tetszik Kleiber pregnánsabb, mondhatni: szimfonikusabb megközelítése, az interpretáció karakteres voltához nem férhet kétség. S hogy miként vélekedett az első gramofonkarmesterek egyike a hangrögzítés lehetőségeiről és korlátairól? Elsősorban pedagógiai és dokumentatív értéket tulajdonított Edison és követői találmányának: történelmi fontosságúnak tartotta például, hogy Sztravinszkij vagy Richard Strauss eredeti darabértelmezései fennmaradhattak az utókor számára. Saját, kivételesen gazdag diszkográfiáját a jelek szerint mintegy a koncert- és operamuzsikusi pálya mellékes hozadékának tekintette. A húszas évektől ontotta a lemezfelvételeket a különféle társaságoknak – a százas nagyságrenddel mérhető termés annak ismeretében sem csekélység, hogy a korabeli lemezek egy-egy oldala pár perc alatt leforgott. Hallgatóinknak szerencsére nem kell lemezeket forgatniuk, következzék Mozart négy tételes Kis Éjizenéje.
5-9. Beethoven-felvételeivel Kleiber önmagukban is jelentős elismeréseket aratott. A háború utáni Európában ismét szívesen látott maestro most egy kivételesen színpompás Pastorale-szimfóniát mutat be az amszterdami Concertgebouw Zenekarának élén. Beethoven opus 68-as F-dúr, 6. szimfóniájának felvétele 1953-ban készült.
LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Műsorunkban Erich Kleiber felvételeiből válogattunk. Elhangzott Mozart 525-ös Köchel-számú G-dúr szerenádja, a Kis éjizene, valamint Beethoven 6., F-fúr „Pastorale” szimfóniája. Közreműködtek a Berlini Filharmonikusok és az amszterdami Concertgebouw Zenekara. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.