A vasárnap muzsikusa

1-7. Az ismeretlen Beethoven. Kilenc vasárnapon át jártuk Bonn és Bécs utcáit, koncerttermeit és zeneszalonjait a bécsi klasszika és a romantika határait elsőként átlépő komponista-hérosz nyomában, bepillantást nyerve a kilenc szimfónia, a Fidelio, a Missa Solemnis és a megkerülhetetlen kamarazenei életmű keletkezésének műhelytitkaiba. Ma több műfaj egy-egy ritkán hallható szerzeményével veszünk búcsút az ismeretlen Beethoventől. Bevezetésképp az opus 76-os, életteli variációkkal, amelyeket Yukio Yokoyama játszik.

8-17. Következzék most egy csokorra való újabb hangulatos apróság az edinburghi zenebarát, George Thompson felkérésére szerzett skót népdal-feldolgozásokból. E különös felkérésnek Beethoven kamarazenei igényességű hangszeres kíséret szerzésével tett eleget, noha az alapul vett skót dalok leginkább a matrózélet búját-bánatát éneklik meg: hullámokról, helyre leánykákról és víg cimborákról szólnak. Elaine Woods; Carolyn Watkinson; Josef Protschka és Richard Salter kedélyes énekét Christian Altenburger hegedűn; Julius Berger csellón; Helmut Deutsch pedig zongorán kíséri.

18-19. 1801-ből való a G-dúr zongorarondó, mely azonban egy opusszám, az 51-es alá tartozik egy 1796-ból való, líraibb C-dúr rondóval. Mozart hangja ez, de az a-moll rondó Mozartjának hangja, amelyet éppenséggel beethovenien álmodozónak nevezhetünk… A tűnődő Mozart hangja, mozarti derű helyett a beethoveni borongás árnyaival átszőtten. Yukio Yokoyama játszik.

20. A Diabelli-variációk, a Missa Solemnis és a Kilencedik szimfónia közvetlen szomszédságából, 1823 körülről való a most következő virtuóz zongorarondó, mely egy anekdota szerint Beethoven bosszúságának szülötte egy elveszett rézgaras fölött. Bármint mérgelődött is föl a komponista, a kirobbanó és bravúros rondó-capriccióban – Szabolcsi Bence szerint – agyafúrt finomsággal variálja pergő főtémáját. Ki tudja, talán a szélsebesen pengetett húrok közül még az elveszett garas is kipottyanhat? Yukio Yokoyama játszik.

21-23. „Ó ti emberek, kik engem mogorvának, bolondnak vagy embergyűlölőnek néztek, … bocsássatok meg, ha visszavonulni láttok, mikor oly szívesen időznék közöttetek. Balsorsom kétszeresen fájdalmas, mert félreismernek miatta. … Teljesen egyedül vagyok.” – szól a zenetörténet egyik legmegrendítőbb dokumentuma, Beethoven heiligenstadti végrendelete. A hallását elveszített komponista távozására mintha az életművében viaskodó gigászok árnyai vetnének nyugtalanító árnyakat: halálos ágyára egy márciusi hóvihar váratlan villámfénye vet éles világot, felgyullasztva egy pillanatra a haldokló Beethoven kínlódó arcvonásait. Temetésén szólalt meg a most következő, négy harsonára írt három Equal. A ritka darabokat a Szegedi Harsona Kvartett művészei játszották el, hogy sorozatunk befejezéseképpen velük vegyünk búcsút az ismeretlen Beethoventől.


LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Beethoven ritkán hallható szerzeményei közül Marton Árpád válogatott.