A vasárnap muzsikusa

1. Újabb Beethoven-ritkaságokkal köszöntjük Kedves Hallgatóinkat ezen az augusztusi reggelen! Ha pedig nyáridőben járunk Beethoven nyomában, mért ne szállnánk hajóra a komponistával, akinek skót dalai közül mára is tartogatunk néhányat. Előbb azonban táruljon elénk a tenger a maga teljes festőiségében egy titokzatos alkotás hangjaira, amelyek már-már Mendelssohn tenger-élményét idézik. Igaz, ennek a két Goethe-versre írott rövid, mégis monumentális kantátának, a Szélcsend és szerencsés utazásnak első bécsi közönsége 1815-ben még csupán a Haydn-oratóriumok zenei rokonságára figyelhetett föl, Szabolcsi Bence mégis romantikus megérzéseinkkel hasonló értelmű megállapítást tesz a műről: „Íme a végtelenség, amint talán legelőször találkozik vele a romantika zenéje. … A mozdulatlan óceán, … azután a könnyű szellő, a tisztuló ég, a part feltűnése.” Mielőtt átadnánk a szót a Zürichi Tonhalle David Zinman vezényelte Ének-és Zenekarának, vessünk egy pillantást az első Goethe-vers kezdősoraira Szabó Lőrinc magyarításában: „Néma csöndben áll a tenger / fodra, ránca mind megállt / s a hajós szorongva nézi / a tükörsík láthatárt”.

2-6. A tenger sós ködei ábrándos-kedélyes bécsi hangulatoknak adják át most helyüket két összetartozó Beethoven-apróság idejére. Fúvós Harmoniemusik, vagy ha tetszik: Kaisermusik csendül a Mozzafiato Fúvósegyüttes előadásában, és hallatára egy csapásra ott találjuk magunkat a Mozart-divertimentók alulfizetett virtuózainak, Mozart szavaival a „szegény ördögöknek” távolról sem császári világában. Következzék a B-dúr induló 2 klarinétra, 2 fagottra és 2 kürtre, majd a C-dúr klarinét-fagott duó, amely zárótételében megismétli a különálló, eredetileg feltehetően órazeneként szerzett indulót.

7-13. Hat Bagatell következik most egy 1802-ben összeállított gyűjteményből, amely a 33-as opusszámot viseli címoldalán, és Beethoven különböző időkben szerzett zongoratanulmányait rendezi egybe. A legrégibb kéziratlap 1782-ből való , ám e gyermekkori melódiaötlet a többi hat darabbal együtt olyan szerves fejlődésen megy keresztül, ami felmutatja Beethoven tudatos törekvését a nagy zongoraszonáták formanyelvének kialakítására. A darabok néhol e főműveket, máskor a Bach-tanulmányok Mozartját vagy éppen Schubertet juttatják eszünkbe. Yukio Yokoyama zongorázik.

14-17. Búcsúzóul újabb négy hangulatos meglepetés az edinburghi zenebarát, George Thompson felkérésére, egy 1816-ban megjelent dalgyűjtemény számára szerzett skót népdal-feldolgozásokból. Míg Elaine Woods; Carolyn Watkinson; Josef Protschka és Richard Salter kedélyes éneklésében gyönyörködnek, érdemes odafigyelni a remek hangszeres kíséretre is, amely a beethoveni kamarazene kiforrott és találó megoldásait állítja a felföldi hangulatok szolgálatába. Christian Altenburger hegedűn; Julius Berger csellón; Helmut Deutsch pedig zongorán játszik.


LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Elhangzott műsorunkban Ludwig van Beethoven ritkán hallható szerzeményeiből válogattunk. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.