1-18. Beethoven balettzenéjének, a Prométheusz teremtményeinek fináléja örömteli kontratánc-dallammal ünnepelte a fény, az értelem és a szépség győzelmét. A motívum az Eroica-szimfónia himnikus fináléjává szélesedik nemsoká, előbb azonban Beethoven kerekít belőle még egy pazar zongoravariáció-sorozatot. A hangsúlyos bevezetés után fölcsendülő téma még a balettnél is inkább érzékelteti e kontratánc Mozartra valló örömteliségét. Ezt az 1802-ben kiadott, remek zongoraciklust halljuk most elsőként Yukio Yokoyama előadásában.
19-25. A fényes Eroica-variációkat egy komor szerzemény követi most 1790-ből, az édesanyja halálára Bonnba hazatért Beethoven tollából, aki II. József gyászkantátájába önti mindazt, amit az elmúlás méltóságáról és a lélek magasztos fölemelkedéséről ki lehet fejezni a XVIII. századi gyászpompa komor díszletei között. Mint azonban Szabolcsi Bence megállapítja, a gyászkantátán a jozefinista eszmék humanista fénye világlik át, egy időben Sarastro születésével, és megelőlegezve a Fideliót, amelybe a kantáta egyes dallamai átkerülnek majd másfél évtized elteltével. A szólisták: Martina Arroyo és Justino Diaz, A Camerata Singerst és a New York-i Filharmonikusokat Thomas Schippers dirigálja.
26. A méltóságteljes császári gyászpompát feloldandó, befejezésképpen hallgassunk meg egy kései Beethoven-ritkaságot, az 1820-as évek elején, klarinétokra és énekkarra szerzett, 120-as opusszámú úgynevezett Bundesliedet, Szövetségi dalt. Az Ambrozian Operakórust és a Londoni Szimfonikusok muzsikusait Michael Tilson Thomas vezeti lelkes processziójukra.
LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Beethoven ritkán hallható szerzeményei közül elhangzottak az Eroica-variációk, a II. József halálára írt gyászkantáta és az opus 120-as Bundeslied. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
