1-5. Beethoven-ritkaságok nyomában megkezdett zenetörténeti sétánk során ma Bonn utcáit és palotáit látogatjuk meg az ifjú Beethovennel. Elsőként a Mozzafiato Fúvósegyüttes aranyozza be a vasárnap reggelt egy újabb remek fúvósmuzsikával, és noha erről a 103-as opus számú, Esz-dúr Harmoniemusikról tudvalévő, hogy eredetileg a bonni választófejedelem ebédlőtermében hangzott fel egy-egy pár oboa, kürt, klarinét és fagott hangján, nagyon is nyilvánvaló, hogy Beethoven gondolatai 1792-ben már a császári Bécsben röpdösnek… Igaz, Szabolcsi Bence szerint ez nem a Mozart szájíze szerint való Bécs már: az oktett, amelyet Beethoven utóbb vonóskvintetté dolgozott át, egymás után sorakoztatja fel az érett Beethoven kamarazenéjének fő erősségeit: „telített és fojtott; monológszerűen beszélő” melodikát, scherzo-szerű menüettet, „pianissimókba torkolló kitöréseket”, amelyeket Szabolcsi hirtelen visszahúzott tigriskörmöknek nevez.
6-21. Ugyancsak az 1792-es esztendő alkotása az Esz-dúr Andantéra szerzett 14 variáció zongoratrióra. Beethoven utóbb nem emelte be opus 1-es sorozatába, feltehetőleg a műnek a vele egy időben született, iménti oktetthez és a korábban műsorunkban is bemutatott vonóstrióhoz viszonyított meglehetősen játékos hangvétele miatt. A szerzői értékítélet mit sem von le a zongorás triósorozatot bemutató Seraphin Trio érdemeiből, akik minden bizonnyal kedves hangulatokkal ajándékozzák meg a darab hallgatóit.
22-26. A napfényes Esz-dúr zongoratriót követően búcsúzóul következzék újabb öt hangulatos apróság az edinburghi zenebarát, George Thompson felkérésére szerzett skót népdal-feldolgozásokból. Elaine Woods; Carolyn Watkinson; Josef Protschka és Richard Salter kedélyes éneklését Christian Altenburger hegedűn; Julius Berger csellón; Helmut Deutsch pedig zongorán kíséri.
LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Elhangzott műsorunkban Ludwig van Beethoven ritkán hallható szerzeményeiből válogattunk. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
