A vasárnap muzsikusa ma és a következő néhány héten napjaink egyik legjelesebb zongoristája, az amerikai Tzimon Barto. Az utolsó romantikus virtuózok egyikeként is számon tartott művész a nyolcvanas években hívta föl magára a figyelmet lebilincselő hanglemezeivel – és hollywoodi sztárokat idéző megjelenésével. Európa számára Herbert von Karajan fedezte föl, aki Bécsben is, Salzburgban is koncertezett Bartóval. A művész azóta is közkedvelt szereplője a világ koncertéletének, lemezei pedig az ínyencek kedvencei közé tartoznak. Az irodalmi munkásságáról is ismert Barto, aki rajong az ókori nyelvekért, úgy tudott egyéni hangot találni az ismert repertoár megszólaltatásához, hogy egyetlen percig sem esett a különcködés, a magamutogatás vagy az egyénieskedés csapdájába. Lírai előadásmódját ritkaság számba menően gazdag hangkép emeli a legnagyobbak sorába. Az elmúlt évtizedek során romantikus játékmodorával új fénybe állította egyebek mellett Bach, Rameau vagy épp Ravel kompozícióit. Az elmondottakat bizonyítja Tzimon Barto egyik korai fölvétele Chopin 1., e-moll zongoraversenyéből, amelyet a Royal Filharmonikusokkal és Fischer Ádámmal adott közre 1992-ben.
Chopin 1., e-moll zongoraversenye után Tzimon Barto Schubert 899-es jegyzékszámú Impromptu-füzetéből játssza a befejező darabot.
