Tzimon Barto és a Christoph Eschenbach vezényelte Német Szimfonikusok ma ismét Brahmsot játszanak. Elsőként a 83-as opusszámú, 2., B-dúr zongoraversenyből halljuk az első hármat. A mű négytételes volta meglehetősen ritka a műfajban. Mint ismeretes, Brahms az utolsó percig változtatott szerzeményei tételrendjén. Ebbe a műbe a második tételt illesztette utolsóként, így alakult ki a rendhagyó forma. Ami ennél is izgalmasabb jelenség: közel negyed évszázaddal első zongoraversenye után Brahms teljesen más hangot üt meg. Ott az elfojtott szenvedélyek keltettek drámai hatást. A B-dúr koncert négy tétele akár egy Verdi-opera négy felvonása is lehetne a nyílt színen egymásnak feszülő indulatokkal: hősi érzésekkel, pátosszal és az esendőség lírai szólamaival. A harmadik tétel szinte kamarazenei intimitású. És amire külön felhívjuk Kedves Hallgatóink figyelmét: Tzimon Barto zongoráján e képzeletbeli opera minden alakja más-más akusztikai karaktert nyer. A művet a pesti közönség hallhatta első ízben: 1881-ben a szerző ült a zongoránál, és Erkel Sándor vezényelt. Kívánunk Önöknek élményteli zenehallgatást Brahms 2., B-dúr koncertjének első három tételéhez – ha tetszik: ""fölvonásához""!
A B-dúr zongoraverseny első három tétele után Tzimon Barto az Opus 10-es Négy ballada közül játssza a 2., D-dúr szerzeményt. Habár a sorozat a huszonéves Brahms műve, döbbenetes, mennyi lemondás, csalódás és szótlan férfikönny tükröződik a darabokban.
