Az egyéni hangvételű amerikai zongoraművész, Tzimon Barto mai felvételei egy legendás hegedűművész emléke előtt tisztelegnek, S hogy miképpen? A XIX. század rajongással övezett hegedűvirtuóza, Niccoló Paganini nemcsak a koncertlátogató nagyközönséget nyűgözte le, de a muzsikusokat is. Liszt olyan erősen hatása alá került Paganini játékának, hogy egyenesen azt vette a fejébe, hogy bebizonyítja: zongorán is lehet hasonló lélegzetelállító bravúrral muzsikálni. 1838-ban hetet át is ültetett zongorára Paganini hegedűre szerzett capricciói közül. És nem csak Lisztet babonázta meg Paganini emberfeletti technikai tudása és muzikalitása. Heine lebilincselve hallgatta játékát, Schumann pedig zenei folyóiratában Liszt méltó előképe gyanánt magasztalta. 1863-ban aztán Brahms vette munka alá Paganini 24., a-moll capriccióját, hogy a téma 28 variációja révén a zongoratechnika és a zongorás műfajok valóságos enciklopédiáját adja a zongoristák kezébe. Tzimon Barto ma elsőként ezt a lenyűgöző sorozatot játssza, amelyet a zongoratechnika olyan alapművei mellett emlegetnek, mint Bach Wohltemperiertes Klavierja vagy Chopin Etűdjei..
Liszt és Brahms után egy újabb, romantikus vonzalmairól ismert zongoraművész, Szergej Rahmanyinov is úgy érezte: Paganini a-moll capricciója tartogat még olyan variációs lehetőségeket, amelyeket a nagy elődök nem aknáztak ki. Így jött létre 1934-ben a zongorára és zenekarra szerzett Rapszódia egy Paganini-témára, amelyet a komponista ötödik zongoraversenyeként is hallgathatunk. Tzimon Barto a Schleswig-Holsteini Fesztivál Zenekarával és Christoph Eschenbach karmesterrel muzsikál.
