Ezen a vasárnap délelőttön ismét a fölülmúlhatatlan magyar Mozart-specialista, Végh Sándor és zenekara, a salzburgi Camerata Academica gyönyörködtet bennünket Mozart szórakoztató zenei alkotásaival, azaz divertimentóival. Mozart idejében mind a szerenád, mind a divertimento műfaja igencsak sokféle formai irányt és kifejezésmódot magába olvasztott. Legtöbbnyire a rendelkezésre álló apparátus határozta meg, milyen formát választott a komponista. Minden idő leghíresebb divertimentója, az 1787-ben keletkezett Kis éji zene kapcsán éppenséggel senki sem tudja, milyen alkalomra íródott, de a nagy zongorakoncertek és szimfóniák mestere ebben a műben sem fukarkodik a zenei leleménnyel.
A következő két divertimentót olykor salzburgi szimfóniákként is emlegetik, holott inkább a vonósnégyesek finom szövetét idézik. Ami a fő: a 137-es, B-dúr illetve a 136-os D-dúr divertimento remek alkalom, hogy egy Mozart-együttes megmutassa kifinomult arányait.
Ha van klasszikus zenemű, amelyre egyáltalán nem illik a komolykodó "komolyzene" kifejezés, a 239-es Köchel-számú Serenata notturna föltétlenül ilyen. Puffogó üstdobjaival ez a Salzburgban, 1776-ban keletkezett szerenád igazán jókedvre deríti hallgatóit.
