Az egyéni hangvételű amerikai zongoraművész, Tzimon Barto felvételeitől három, meglehetősen távoli zenei világ felidézésével búcsúzunk, igazolva a művész sokoldalúságáról korábban mondottakat. Először lenyűgöző Rameau-albumáról hallunk négy szvittételt – barokk zenét romantikusan.
1913-ban, amikor G-dúr zongoraversenyét komponálta, Ravel Mozart koncertjeinek derűjére hivatkozott előképei gyanánt. Ám e csakugyan felhőtlen versenymű hallatán lehetetlen nem észrevennünk a huszadik századi komolyzene előremutató törekvéseinek bátor ötvözését a jazz hangvételével. Tzimon Barto a Londoni Filharmonikusokkal és Andrew Davis karmesterrel muzsikál.
George Gershwin Kék rapszódiája 1924-ben keletkezett, és bár korszakalkotónak és formabontónak tetszett, illetve akként emlegetjük manapság is, aligha maradhat kétségünk, hogy ihletői között lehetett az imént hallott, 11 évvel korábbi Ravel-versenymű is. Előadóink továbbra is Tzimon Barto és az Andrew Davis vezényelte Londoni Filharmonikusok.
