Amikor néhány vasárnappal ezelőtt belekezdtünk Végh Sándor és a salzburgi Camerata Academica Mozart-divertimentókból készült fölvételeinek lejátszásába, említést tettünk arról, milyen sokféle stiláris és műfaji jellegzetesség foglalható össze a divertimentók és szerenádok, azaz a szórakoztató muzsika gyűjtőfogalma alatt. Mi sem ékesebb bizonyíték erre, mint a Köchel-jegyzék két, egymást követő darabja: bár közel egy időben születtek, mégis egészen eltérő rendeltetéssel. A 286-os számú, D-dúr Notturno, azaz éjjeli zene a föltételezések szerint 1776-ban született, valószínűleg egy újévi házimuzsika céljából. Kifinomultsága már-már a kamarazenélés intimitását idézi.
A Köchel-jegyzék következő, 287. tétele egy divertimento B-dúrban. Egészen más az imént hallott éjjelizenénél: hat pompás tétele főúri reprezentációra utal. Nem alaptalanul: Lodron grófnő névnapjára keletkezett 1777-ben.
