Ha velünk tartottak egy hete, Végh Sándor és a salzburgi Camerata Academica zenekarának jóvoltából részt vehettek Elisabeth Haffner 1776-ban megtartott salzburgi esküvőjén. A tehetős kereskedőcsalád arisztokratákat megszégyenítően nagyszabású ünnepéllyel készült a jeles alkalomra, fő szenzáció gyanánt Mozart nyolctételes, szimfonikus zenekarra hangszerelt D-dúr szerenádjával. Ez a színpompás, költői szépségű esküvői zene jóval több egy alkalmi megrendelés precíz teljesítésénél. Mozart a megrendelővel, a menyasszony bátyjával, Sigmund Haffnerral közös gyermekkori élményeiknek is emléket állít benne, az pedig tagadhatatlan, hogy lelkesen komponál végre nagy létszámú zenekarra.
A következő szerenád gyökeres ellentéte az elhangzott Haffner-szerenádnak. A Zenei tréfa címen ismert szerzemény rafináltan és nagy szaktudással összetákolt – macskazene. Fülsértő diszharmóniái, föl-le csúszkáló kitartott hangjai, meghökkentő téma- és tempóváltásai azonban korántsem Mozart pillanatnyi ihlettelenségének jelei. A kacagtató szerzeményt a magukról túlontúl sokat képzelő kollégák iránti fricskául szánta. A szerzemény keletkezésének idején Mozartot foglalkoztatta egy kézikönyv összeállítása a zenei baklövésekről. A könyv ugyan sohasem készült el, a Zenei tréfa azonban örök emléket állít a dilettánsoknak.
