Elemzéseikben a kultúrszociológusok megkülönböztetik az úgynevezett magas- illetve a tömegkultúrát. Előbbi körbe tartoznak a magasabb műveltségi hátteret igénylő, elmélyült befogadói attitűdöt föltételező, irodalmi rangot képviselő művek. Utóbbi csoportot gyarapítják a szélesebb befogadói réteget szórakoztató produktumok. Napjainkra a két terület között szinte áthidalhatatlan szakadék tátong. Panaszkodnak is az úgynevezett magaskultúra fölkent képviselői, amiért működésük elszakadt a szélesebb nyilvánosság érdeklődésétől, és csak alig vált ki visszhangot, a társadalom kulturális identitására pedig vajmi szerény hatással van. Nem mindig volt ez így. A műveltség nem jelentett föltétlenül társadalmi előjogot, és ha a különféle társadalmi rétegek kulturális nyelvezetében mutatkoztak is különbségek, a kultúra különféle szintjein elhelyezkedő társadalmi rétegek mégiscsak egyazon nyelvet beszélték. Az elmondottakra aligha lehetne jobb példát találni a XVIII. század szórakoztató zenéjénél, amely – bár elsődleges színtere az arisztokrata paloták és nagypolgári zeneszalonok világa volt -, azon hallgatók számára is felüdülést jelentett, akik egy-egy társadalmi esemény, fáklyásmenet vagy térzene alkalmával jutottak csak a komolyzene közelségébe. Mozart kifinomult és megejtő szórakoztató muzsikái – divertimentói és szerenádjai – éppúgy földerítették az alkalmi hallgatóság, mint az ínyenc zenefogyasztók lelkét. Végh Sándor és a salzburgi Camerata Academica zenekar elsőként a salzburgi évek terméséből való, fafúvósokkal kedélyessé varázsolt, 131-es Köchel-számú, D-dúr divertimentót játssza, megtoldva a 122-es jegyzékszámú, Esz-dúr menüettel.
A salzburgi kancellár, Johann Ernst von Andretter családját Mozart két ízben is megtisztelte egy-egy nekik dedikált szerzeménnyel. A 205-ös Köchel-számú, D-dúr divertimento egyes föltételezések szerint az egyik Andretter-kisasszony névünnepére, más források szerint a szülői pár ezüstlakodalmának emlékezetessé tételére keletkezett. A szerzeményben fontos szerep jut a vadászkürtnek, ami a családfő vadászszenvedélyére utal.