A klasszikus zene egyik alapműfaja legújabb kori továbbélésének lehetnek tanúi, ha velünk tartanak a vasárnap muzsikusa, korunk egyik vezető hegedűművésze, Joshua Bell és a David Zinman vezényelte Baltimore-i Szimfonikusok két remek fölvételének idejére. A hegedűverseny az olasz barokk virtuóz csillogásában leli föl eredetét. Olasz mesterektől tanulta el Bach is, aki jelentősen át is formálta a szóló és a zenekari kíséret viszonyrendszerét. A műfaj Haydn, Mozart és Beethoven kezén mind személyesebb és szenvedélyesebb hangot ütött meg, mígnem a romantika idején – elsősorban Paganini, Mendelssohn, Csajkovszkij révén – a legcsillogóbb, legelegánsabb koncerttermi műfajjá vált. A romantikus virtuózkultusz után a huszadik század a szimfonikus hangzás és kifejezés törekvéseit hozta. Ma ennek két szép tanúbizonyságát halljuk. Noha a háború fenyegető árnyaiban keletkezett, Samuel Barber 1939-ben szerzett hegedűversenye egy letűnt, békeidős, idilli és romantikus világ nosztalgiáit ébreszti a hallgatóban.
Samuel Barber elhangzott hegedűversenyének keletkezésével egyidőben, 1939-ben készült el William Walton tradíciók és újító irányzatok határán egyensúlyozó, virtuóz koncertje is, amelyet Jascha Heifetz fölkérésére komponált.
