A vasárnap muzsikusa

1. A londoni vasárnap muzsikusai oly számosak, hogy felsorolni is bajos volna őket: a zenetörténet évszázadainak albioni küldötteit. London, a gyarmatbirodalmak fővárosa a zene birodalmában is előkelő helyet foglalt el, és fényes udvartartásában egymással vetélkedtek a honi komponisták a legrangosabb európai zenei fellegvárakból meghívott vendégekkel. Händel éppúgy egyenrangú polgára az angol zenei köztársaságnak, mint Purcell, és az ide csábított vendégkomponisták hosszú sorát olyan nevek fémjelzik, mint Johann Christian Bach, Joseph Haydn vagy Antonin Dvorák. A szigetország ködét a muzsika aranyozta be, és ez éppúgy elmondható az abszolutista udvari világról, mint a gyarmatbirodalomról vagy éppen Shakespeare évszázadáról. „Angliában mindenki muzsikál” – állapította meg egy korabeli utazó, és kijelentése könnyen igazolható az angol megrendelésre szerzett pompás muzsikák hallatán. Kalandozásunkat kezdjük a hajdani Globe színház környékén: míg odabent királyi főkkel játszadoznak a drámai szeszélyek, az utcát Thomas Ravencroft Pacsirta-tánca veri fel. A Lautten Compagney muzsikál.

2. Purcell operái és ballettjei minden barokk pompájuk mellett őriznek valamit a Pacsirta-tánc dévaj és virgonc elevenségéből. Aligha meglepő, hogy legavatottabb megszólaltatóik a legendás angol régizenei együttesek. Következzék a skót tánc az Amphytrionból. A Régizene Akadémiájának élén Christopher Hogwood.

3. Az anthemnek, ennek a sajátos angol himnuszformának gyökerei Orlando Gibbonsig nyúlnak vissza. Az ószövetségi királyhimnuszok a monumentális udvari ceremóniák elengedhetetlen attrakciójának számítottak, és legnagyobb mesterük a hatalmas oratóriumok szerzője, Händel volt. A „Zadok, the priest” kezdetű anthem 1727. október 11-én csendült fel a Westminster székesegyházban, II. György koronázásakor. A Saint Martin int he Fields Kamarazenekar élén Sir Neville Marriner.

4. Az angliai muzsika két forrása, a tánczene és az ünnepi tónus diadalmasan egyesül a 10 évvel korábban, I. György ünnepélyére szerzett Vízizenében. Marriner lovag együttese a füzér második, D-dúr szvitjének híres Hornpipe tételét szólaltatja meg.

5. Haydn idejében a londoni koncertélet Európa legnagyszabásúbb zenei tőzsdéjévé vált. A bécsi mester két londoni útja valóságos diadalmenetként végződött: két hatalmas oratóriuma, A teremtés és Az évszakok mellett Haydn 12 londoni szimfóniáját is Salomon impresszárió meghívásának köszönheti a zenetörténet. Az ugyancsak királyi lovag Solti György most a 104., D-dúr londoni szimfónia nyitótételét vezényli a Londoni Filharmonikusok élén.

6. Händel angol állampolgársága és Marriner vagy Solti mesterek lovagi címe egyaránt jelzi: a zenebirodalmi London nem fukarkodott az elismeréssel a muzsikusok irányában, akik fénybe öltöztették a szigetországot. Befejezésül a birodalmi Anglia fénye világlik föl Sir Edward Elgar himnikus 1. Ünnepi Indulójában. "A remény és dicsőség országát" a Philharmonia Orchestra játssza, Sir John Barbirolli vezényletével.