A vasárnap muzsikusa

1-4. Juhász Gyula két verssora kívánkozik mai összeállításunk élére: „Nem a pacsirta fontos, csak a dal, / mely a nem múló, szent összhangba hal.” Krisztus Király vasárnapjának muzsikusa egy olyan, régen élt komponista, akinek egyik-másik szerzeménye elevenen él emlékezetünkben, amelyeknek alkotójáról azonban alig tudunk valamit. Ki is lehetett az a zeneszerző, aki a XVIII. század Angliájában – a „dicsőség földjén” olyan páratlan fényárban úszó kompozíciókat alkotott, hogy azok ma is beragyogják vasárnapi templomainkat? Hamarosan Hallgatóink is bizonyságot szerezhetnek arról, hogy az 1712 és 1786 között élt John Stanley csakugyan kortársunk. Opus 6-os szám alatt megjelentetett ünnepi muzsikái ma is felragyogtatják a dicsőség fényeit - Peter Hurford orgonál, fúvós hangszereiken közreműködnek Michael Laird együttesének tagjai.

5-8. John Stanley 1712-ben született. Kisgyermek korában elveszítette látását, így egész élete a hangok birodalmában telt el. Több jeles londoni templom orgonistaállását betöltötte. Barátságába fogadta Händel is, akinek halála után Stanley vette át az oratóriumok szervezésének feladatát. Szerzett operát Teraminta címmel, tucatnyi dramatikus kantátát Herkulesről és más mitologikus hősökről, ótestamentumi oratóriumokat, legfőképpen azonban három gyűjteményre való orgonamuzsikát a jellegzetes angol szvitműfaj, a voluntary szellemében. E művek eredetileg a pompás angol orgonák trombitaregisztereire, és nem rézfúvósokra születtek. Staley most következő D-dúr concertója azt példázza: a XVIII. századi London, ahol az orgonaversenyeket csupán intermezzóként játszották oratórium-előadások és királyi ünnepélyek alkalmával, és ahol a nagy Händel árnyékában kismesterek egész regimentje tevékenykedett, csakugyan számolatlanul pazarolta a zenei kincseket. Franz Lehrndorfer orgonál.

9. John Stanleytől, a kevés híján elfeledett, de alkotásaival mindmáig köztünk élő angol komponistától, Händel barátjától vegyünk búcsút az orgonakarzat magányában, ahol az a-moll voluntaryt játssza. Az 1750-es évek legdivatosabb zeneműveinek egyikét Jean Guillou szólaltatja meg.