A vasárnap muzsikusa

1-2. Advent vasárnapjainak muzsikusa a Magyar Katolikus Rádióban az a Joseph Haydn lesz, aki eleget téve egy Solomon nevű zenei impresszárió unszolásának, Esterházy Miklós főherceg halála után áthajózott a csatornán, hogy London koncertéletében kezdjen korábbi, udvari muzsikusi életéhez képest valósággal újjászületésnek tekinthető karriert. Haydn a Westminster apátságban ámulva hallgatta a Händel-fesztiválon 1000 közreműködő ajkáról és hangszereiről fölzengő barokk oratóriumokat, és nem szükségeltetett hosszas rábeszélés, hogy hazatérve maga is megbarátkozzon a bibliai témájú, monumentális műfaj gondolatával. Az ösztönzés attól a Swieten bárótól érkezett, aki a régi komponisták avatott ismerőjeként valóságos régizenei klubot vezetett a bécsi Udvari Könyvtárban – egyebek közt Mozartot ismertetve meg a klasszika korában jobbára elfeledett barokk muzsikával. Swieten báró, akit II. Lipót császár éppen Mozart halálának napján bocsátott el könyvtárigazgatói és császári főcenzori állásából, élete hátralévő éveit immár társzerzői minőségben töltötte a zenei múzsák birodalmában Haydn librettistájaként: mindkét nagy Haydn-oratóriumhoz ő szerzett verseket, A Teremtéshez a Szentírás és Milton Az elveszett paradicsom című eposza nyomán. Az oratórium 1798. áprilisában készült el, és premierjét a szerző vezényelte a Schwarzenberg-palotában. Ma a háromrészes Teremtés első részét idézzük meg. A mű a káosz különös zenei víziójával kezdődik: ebbe a gomolygó ködbe hasít bele az isteni szó: legyen világosság. Az advent reménysége árad el Haydn oratóriumán, amelynek megszólaltatói: Edita Gruberova, Josef Protschka, Robert Holl és a Nikolaus Harnoncourt vezényelte Bécsi Szimfonikusok. A káosz után Uriel arkangyal élteti a közelítő fényt, amely eloszlatja a sötétséget.

4. A Teremtés történetének elbeszélése az égbolt feletti és az égbolt alatti vizek kettéválasztásával folytatódik: Gábriel arkangyal és a mennyei karok ujjonganak a teremtett világ csodálatos szépségén.

10. Az oratórium kedves pillanata következik: a teremtés harmadik napján, amidőn virágba borult már a föld, így szólnak az Isten udvartartásában ujjongó mennyei karok: „Zengjenek föl a hárfák, és húrjaik örvendezzenek az Úrban, töltse be ujjongás az eget és a földet!”

11-12. A Teremtés első része a negyedik nap munkálatait idézi fel: Isten megalkotja a Holdat, és káprázó csillagokkal ragyogtatja be a firmamentumot. Uriel himnuszához Haydn a fény kiáradásának hangjait alkotta meg: mintha A varázsfuvola fináléjának mennyei folytatását hallanánk.