A vasárnap muzsikusa

1-3. Advent harmadik vasárnapjának muzsikusa a Magyar Katolikus Rádióban a ismét a Teremtés komponistája, Joseph Haydn. A Teremtéshez a Szentírás és Milton Az elveszett paradicsom című eposza nyomán Gottfried von Swieten báró szerzett szöveget. Az oratórium 1798. áprilisában készült el, és premierjét a szerző vezényelte a Schwarzenberg-palotában. A mű főszereplői az arkangyalok, akik örvendeznek az isteni teremtés csodálatos művei fölött. A második rész kezdetén immár fény ragyogja be az eget és a földet, és Isten nekilát, hogy élőlényekkel népesítse be a földi világot. Teremtő munkálkodásának kommentátora ezúttal Gábriel arkangyal: Edita Gruberová koloratúrszopránja a legalkalmasabb, hogy kifejezze a mennybolt alatt röpködő madarak szárnyalását. Rafaelnak jut a szerep, hogy közvetítse Isten áldását a teretmtett lények felé: népesítsétek be a földet. Megszemélyesítője Robert Holl – de ne feledkezzünk meg azért a fuvolaszólókban pompázó, légies kíséretet nyújtó Bécsi Szimfonikusokról sem, akiknek karmestere Nikolaus Harnoncourt.

4-5.
A három arkangyal – akik közé Urielként Josef Protschka tenorja lép be - a Haydn példaképeinek tekintett londoni oratóriumoktól a bécsi opera felé fordul a most következő tercettben: egymástól át-meg átvéve a szót, dicsőítik a Teremtés csodálatos műveit, melyek Isten szépségét és bölcsességét visszhangozzák a tenger mélyétől az égbolt magasáig – az Arnold Schoenberg Kórus közreműködésével.

6-7. Aligha véletlen, hogy a teremtés befejeztét ünneplő angyali szózatok a másik Haydn-oratórium, Az évszakok hangjait juttatják eszünkbe. Raphael éppen azzal a felvilágosodáskor természeteszményét idéző könnyedséggel dicsőíti az élőlényektől zsivajgó föld látványát, amely Az évszakok körforgását veszi vállára – a második rész polifónikus zárókórusában pedig fölzeng a mi Madáchunk Tragédiájának kezdőgondolata: „Be van fejezve a nagy mű – Zengjük az Úr dicséretét!” Bizony: a negyedik adventi vasárnapon, Haydn Teremtésének negyedik részében színre lép az ember…