A vasárnap muzsikusa

1. Ismerős és egyben ismeretlen a komponista a zempléni vasárnap muzsikusa. Ismeretlen, mert a ma fölcsendülő dallamok szájról szájra jártak jó egy évszázadon át, míg első lejegyzőik papírra vetették őket. Ugyanakkor ismerős is, mert e szép, régi énekek ihletője a magyar néplélek, amely messzi évezredek mélyéből hallatja szavát a nemzet sorsfordulóikor. Jártassuk meg tekintetünket tehát a felső-magyarországi tájakon, és vallassunk meg ködbe rejtőző hegyeket, zizegő erdőket: szól-e még a szél zenéi közt a magyar szabadság siráma? Rákóczi korába vezet mai utunk a Kecskés Együttes nyomában, legelőbb is a bujdosó kurucok ember nem járta ösvényeire, hol nemzetünk évezredes számkivetettségének ősi, keleti dallamai fohászkodnak föl.

2-5. Szabolcsi Bence írja , hogy a kuruc-kor zeneköltészete képezi a hidat a régi és az új népdaltípus között. Ami a bujdosó kurucoknak zenei anyanyelve volt még, az utóbb az elbukott szabadságharc felé visszamerengő nemzeti emlékezetnek vált szimbolikus nyelvezetévé: a magyar köznemesség e büszke hagyomány följegyzése által szegült szembe a teréziánus kor német hatásaival. Csakhogy a régi csaták letiport avarja alatt tovább izzott az elégedetlenség lángja is, és rendre azzal fenyegette az osztrák elnyomókat, hogy lángba borítja a rebellis koronaországot. A magyarok büszkén emlékeztek Európa történetének legdemokratikusabb fölkelésére, amelyben jobbágy, köznemes és főrendű egy szívvel ragadott kardot – a lánglelkű Rákóczi felszólítására. A táborozó seregek lelkébe pedig szilaj hajdútáncok és erdélyi nóták öntöttek bátorságot.

6-8. A csatazaj 8 esztendeig keveredett a magyar szabadság büszke tónusaival. Aztán, szinte egy csapásra, a nemzeti legendárium távolába lebbentek a kuruc diadalok: Ocskay brigadéros hívatlan látogatása a bécsi Práterben, a nagyszombati, dunántúli győzedelmek. A fejedelem francia, majd török földön bujdokolt, birtokai lassanként idegen kézre kerültek. Ha a majtényi síkon le is tették a fegyvert, leghűségesebb magyarjainak szívét azonban mégsem kötelezte a szatmári béke. Számosan osztoztak inkább fejedelmük sorsában, s az osztrák kegyelemre nemet mondva, tovább dédelgették a magyar szabadság évszázados illúzióját. Ők, az utolsó kurucok évtizedekig bujkáltak még ott, ahonnan a szabadságharc legfőbb támogatását kapta: Felső-Magyarország zugaiban. S ha rejtekeiknek nem is lelni nyomát immár, emléküket örökre befogadta a néphagyomány. A Rákóczi-nóta egész dallambokrot termett határainkon túl is, a fejedelem indulója pedig még a csángók szívét is megdobogtatta, ha megszólalt az árva hegedűn.