A vasárnap muzsikusa

1. A vasárnap muzsikusai, Franzjosef Maier és együttese, a Collegium Aureum ma egy hamisítatlan bécsi újévi koncertre röpítenek el bennünket – igaz, valamicskét visszalépve az időben. Képzeljük el, hogy császári pecséttel lezárt meghívónk érkezett a Burg hatalmas tánctermének, a Reduotnak farsang eleji koncertjére. Habár a terem szinte nap nap után megtelik káprázatos öltözetű előkelőségekkel és szédítő muzsikaszóval, a falak jól emlékeznek azért még a bohó Mozart-táncokra, amelyek a léha, farsangi maszkos császárkori Bécs legjellemzőbb tanúi mindmáig. A súlyos csillárok alatt ma mégsem Mozart-muzsika csendül. Az egybegyűltek ugyanis elhatározták: utánajárnak az udvari kottatárban, vajon miféle táncmuzsikákat hallhatott Wolfgang Amadeus Mozart, amikor a maga remekeit megkomponálta. Használtak-e a kollégák száncsengőket, mint ő? S vajon ők is úgy kedvelték-e a Szöktetésben, az A-dúr hegedűversenyben, az A-dúr zongoraszonátában és a Redout táncaiban is szóhoz jutó törökös tónusokat? Nos: mai válogatásunk igennel felel a kérdésekre. Bizonyítékul hangozzék is föl mindjárt egy „frissiben elkészült” mű: Michael Haydn 1795-ből való Török indulója.

2-4. A turbános nemzet persze csak a bálterem mennyezetig értő tükrében nyújtott olyan kedélyes látványt: a bécsiek aligha feledték, hogy alig néhány éve, 1788-ban maga II. József szállt hadba a birodalom déli határainál rakoncátlankodó igazhitűekkel. Mindeközben a színpadokon a moszlimok fátyollebbentő, egzotikus világa pompázott – egész sora született a keleties meséken alapuló operáknak és operetteknek, amelyek egyszerre engedtek bepillantást az orientális misztériumok – no meg a szerájok leplei alá. Három Gluck-szerzemény következik most: A Mekkai zarándok című opera nyitányát követően a Szkíták tánca az Iphigénia Tauriszból című balettből, végül pedig a Kínaiak című opera szimfóniája, mely utóbbi szerzemények törökös tónusa azt is jelzi: a korabeli Nyugat nemigen tett különbséget távol- és közel-keleti titkok között. Utóbbinak első zenekarában a komponista Dittesdorf is ott muzsikált, aki beszámol róla, hogy míg a színpadon káprázatos, színes üveggyöngyökkel folyt a játék, a zenekarban mindenféle csengő-bongó és csilingelő hangszerek szólaltak meg.

5. Befejezésképpen két tétel, az Allegro assai és az Allegro molto hangzik föl Michael Haydn színpadi zenéjéből, a Zairéból. Bizony: a Voltaire színművén alapuló történetet, amelyre Mozart Szöktetésének egyik előzményeként tekintünk, a salzburgi komponista-barát is megzenésítette, méghozzá két esztendővel Mozartot megelőzően, 1777-ben. Hogy az atyai jóbarát mire jutott a török témával, azt Mozart csak Leopold egy lelkendező leveléből tudhatta: a salzburgi premier idején Mannheimben időzött, így a plágiumvád gyanúja elejthető.