A vasárnap muzsikusa

1. Mahler barátja és legavatottabb interpretátora. Ha tömören kellene megfogalmazni minden idők egyik legnagyobb dirigensének, Bruno Walternek szerepét a zene történetében, bizonyára ehhez a megfogalmazáshoz folyamodnánk. A2 1876 és 1962 között élt, német származású karmester azonban a vasárnap muzsikusaként ma bebizonyítja, hogy számára minden nagy komponista munkássága úgy tárult fel, mintha személyes ismeretségben álltak volna. A berlini születésű mester operakarmesterként hívta fel magára a figyelmet. E minőségében Köln, Hamburg, Breslau, Pozsony, Riga, Berlin és Bécs zenerajongói tapsoltak produkcióinak. Münchenben operaigazgatóként tűnt fel, és miközben meghódította a londoni Covent Gardent és a Salzburgi Ünnepi Játékokat, a híres lipcsei Gewandhaus művészeti igazgatójának feladatait is kiválóan látta el, Furtwängler utódaként. A zsidóüldözés elől Amerikában lelt menedéket, és a háború után immár csak vendégként látogatott el a kontinensre. Zenekarok sokaságát vitte diadalra: a Bécsi Filharmonikusok mellett a BBC Szimfonikusok, az amszterdami Concertgebouw Zenekarát, a Göteborgi és a Londoni Szimfonikusokat – vagy a párizsi Conservatoire Zenekarát, akiknek élén most a bécsi klasszikában való legendás jártasságát bizonyítja Haydn 95., „Oxford”-szimfóniájának megejtően drámai módon értelmezett nyitótételével.

2. Bruno Walter most a Philharmonia Zenekar karmesteri emelvényére lép. Franz Schubert VIII., h-moll „Befejezetlen” szimfóniájának költői második tételét játsszák: Andante con moto.

3. Befejezésül egy ugyancsak tengeren túli felvétel Bruno Walter óriási diszkográfiájából, amelyben az operakarmester is szóhoz jut: Carl Maria von Weber Oberon-nyitánya következik, ezúttal a Los Angeles-i Szimfonikusokkal.