A vasárnap muzsikusa

1. Ki lehetett egykoron a vasárnap muzsikusa? Milyen feltételeknek kellett megfelelnie annak, aki városi muzsikusi stallumról álmodott? Az orgonatudás alapvető volt. Egy valamire való orgonista persze könnyen bánt a hercegi szalonokban és az első nyilvános koncerthelyszíneken: a nevezetesebb kávéházakban fölállított csembalóval. Nem ártott azután, ha konyított valamicskét a komponálás mesterségéhez: a templomi kórus és énekegyüttes számára – amelyek vezetése magától értetődően feladata volt – ha újak írására nem is tellett a maga invenciójából, nehézség nélkül átalakíthatott egy-egy előadandó darabot. Improvizálnia persze tudnia kellett: a korabeli szerzők darabjait elő sem képes adni, aki nem tudja, hol hagy helyet a kotta egy-egy alkalmas díszítésnek. A régi zenész tehát sokoldalú muzsikus volt. Milyen lehetne hát az avatott régizenész, akinek régi korok muzsikusi lelkületével kell a régi muzsikához fordulnia? Először is: tudjon orgonálni. A csembaló megszólaltatása így a számára sem gond. Nem árt, ha konyít a kompozíció mesterségéhez, így, ha szükséges, a rendelkezésére álló hangszerekre alkalmaz egy-egy darabot. Az improvizáció tudománya ezek mellett alapkövetelmény… A vasárnap muzsikusa ma Ton Koopman, a neves holland régizenész, aki mindezen kritériumoknak fényesen megfelel. Műsorunkban igyekszünk majd szóhoz juttatni valamennyi tálentumát. Mindenekelőtt halljuk, miként boldogul a maassluisi nagytemplom 1732-ben épült orgonájával. Bach a-moll prelúdiumát játssza.

2. Bravúros bemutatkozását követően Ton Koopman most a csembalóhoz ül, hogy kamaramuzsikusként is bizonyítson: a régi muzsikusnak bizony gyakorta kellett gambázó fejedelmeket kísérniük. A régizenész mesterségéhez tehát ez is hozzátartozik. Bach 1.,G-dúr gambaszvitjének IV. Allegro moderato tétele hangzik most fel. Jordi Savall egy 1550-ben, a velencei Pellegrino Zanetti mesternél épült gambán játszik, Ton Koopman csembalója Christian Zell hamburgi mester műhelyéből való, 1737-ből.

3-5. Íme: készülődnek a zenekari muzsikusok. A városi muzsikusjelöltnek most arról kell számot adnia, hogyan állja meg a helyet Bach 5., f-moll csembalóversenyének szólistájaként úgy, hogy közben – a kor elvárásainak megfelelően – a zenekart is irányítja hangszer mellől. Ton Koopman nem csak e képzeletbeli megmérettetésen arat sikert: régi zenei együttesével, az Amszterdami Barokk Zenekarral egyebek közt lemezre vették Bach összes kantátáját, és a barokk concerto-irodalom legjavát.

6. Most pedig halljuk, mire viszi az orgonista, csemballista és karmester, ha átiratot kell készítenie valamely ismert mester kompozíciójából. Vivaldi oratóriuma, a Giuditta Triumphans bővelkedik megejtő áriákban. Ton Koopman a „Noli Ó cara, te adorantis” énekszólamát váltotta ki Alfredo Bernardini barokk oboájával, és míg maga az orgonához ül, a continuo hajlékony sóhajai Yo-Yo Ma Stradivari csellójára várnak.

7. S hogy az elnyert városi muzsikusi stallumot kellő pompával meg is ünnepelhesse, a mai vasárnap muzsikusa, Ton Koopman most Mozart zenés bandériuma élén vonul keresztül az amszterdami főtéren: a Serenata notturna mókás Indulójának taktusait verve az Amszterdami Barokk Zenekar felvételén.