A vasárnap muzsikusa

1. Billentyűk fohásza. Aligha túlzás azt állítani: amint kifejezőeszközeinek birtokába jutott, a hangszeres muzsika első dolga volt megszólaltatni a vokális zeneköltészet legmagasztosabb műfaját, az imádságot. A XVI. század európai otthonaiban megjelent első billentyűs hangszer, a klavikord irodalma is ezt igazolja. Amint megjelent a főúri otthonokban, első játékosai hamar megpróbálkoztak a templomi muzsika megidézésével. Jó megérzéssel tettek így, hisz –még ha a kórusszólamok fátyolos lebegése nem is reprodukálható a húrokon - a billentyűs játék mégiscsak lehetővé tette a többszólamú kórusmuzsika adaptálását a zenés magánáhítat keretében. Az sem véletlen tehát, hogy a zenetörténet által a Bach előtti legjelesebb billentyűs szerzőnek tartott spanyol Antonio de Cabezón éppen a vokális polifónia atyjának, Josquin Desprésnek (zsoszken döpré) motettáihoz folyamodott ihlető példákért. Saját szerzeményei mellett a Després-kórusok billentyűs átiratait is rendelkezésére bocsátotta a klavikordjátékban jeleskedő főúri hölgyeknek – és persze az utókornak. Ma René Clemencic szólaltatja meg Josquin Després imádságait – elsőként az Ave Maria feldolgozását.

2-4. 1513-ban nem kevésbé szavahihető szemtanú, mint Vincenzo Galilei a következőket jegyezte fel Josquin Després római látogatásáról: „X. Leó annyira élvezte a több dallam egyszerre való éneklésével jellemzett új énekmódot, hogy pápaságának első évében Rómába hívta Franciaországból és Flandriából az összes kontrapunktistát, akik jelentős jutalmakat kaptak a pápától.” Különös módon a reformáció atyját, Luther Mártont is megbabonázta Josquin tálentuma: „A hangok mestere ő: engedelmeskednek is akaratának, míg más mesterek a hangok akaratának kénytelenek engedelmeskedni” – írja. Josquin Després Stabat mater-motettája most háromféle billentyűs variációban is megidézi a többszólamúság legdicsőbb napjait.

5. Búcsúzzunk XVI. századi főúri kápolnánk nagyböjti áhítatától Josqiun Després egy Benedictusának átiratával. Egy korabeli ábrázoláson V. Károly spanyol király nénje, Eleonóra illeszti ujjait a klavikord apró billentyűire: nem lehetetlen, hogy ezzel az átirattal készülve a közeledő húsvétra.