1-3. A huszadik század, egyúttal a hangrögzítés története egyik legnagyobb karmestere, Fricsay Ferenc százéves születési évfordulóján ma egy-egy Beethoven-fölvételt játszunk le az általa alapított Nyugat-Berlini Rádiózenekar előadásában, 1952-ből illetve 1953-ból. Először a 3. Leonóra-nyitány szólal meg. Beethoven, aki különféle színházi előadások bevezetéseként komponálta a szonátaformát kiszélesítő nyitányait, ezúttal 1805-ben bemutatott Fideliójához készítette a nyitányt. Az akkor felhangzott, C-dúr nyitány ma a 2. Leonóra-nyitány címen ismeretes. Az 1., ugyancsak C-dúr Leonóra-nyitány minden bizonnyal egy 1807-ben tervbe vett prágai előadáshoz készült, noha csak 1828-ban szólalt meg, Bécsben. A most felhangzó 3., c-moll nyitány egy esztendővel az ősbemutató után keletkezett, amikor az operát immár átdolgozva, de továbbra is Leonóra címen ismét előadták. 1814-ben, az immár Fidelio címen játszott előadáshoz Beethoven E-dúrban szerez majd vadonatúj nyitányt. Következzék tehát a 3. Leonóra-nyitány, Fricsay Ferenc vezényletével.
4-7. A 3. Leonóra-nyitányt követően Fricsay Ferenc a 7. szimfóniával folytatja Beethoven-műsorát. A komponista 1811 és 1812 fordulóján kezdett bele az A-dúr alkotásba. 1813 decemberi premierje egyike volt Beethoven első igazi szimfonikus sikerének a bécsi publikum körében. Az Allgemeine Musikalische Zeitung a dallamban leginkább gazdag, legremekebb, legérthetőbb Beethoven-szimfóniaként ünnepli. A műről maga Rudolf főherceg is másolatot rendelt, és 1814-ben, a Bécsi Kongresszuson Európa uralkodói előtt is fölhangzott. Wagner „a tánc apoteózisának” nevezte a Hetediket, amely „örömteli bacchanáliaként röpít keresztül a természet szféráin”.
