1-4. „A világ egyik legnagyobb karmestere volt, bizonyára egyetlen karmester sem volt nagyobb tehetség nála.” Yehudi Menuhin emlékezett így a száz éve született Fricsay Ferencre. A vasárnap muzsikusa ma ismét a hangrögzítés történetének egyik sztárkarmestere, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Siklós Albert tanítványa. Elsőként az 1953-ban lemezre játszott első Beethoven-szimfóniát vezényli, akkor Berlini Filharmonikusok nevet viselő együttese élén. A 21-es opusszámú, C-dúr szimfónia 1800 áprilisában hangzott fel első ízben egy bécsi akadémiai koncerten. A programon egy zongoraverseny – minden bizonnyal a második -, némi improvizáció és az Esz-dúr szeptett mellett egy Haydn-kompozíció illetve egy Mozart-szimfónia is szerepelt. Ez részben hagyományos szimfonikus felfogást mutat, de már a kortársak is megdöbbenve hallották a szimfóniát nyitó szeptimakkordot és a menüett scherzo-szerű feszültségét – az első Beethoven-szimfónia máris a nyugtalanság géniuszát vetíti előre.
5-8. A Berlini Filharmonikusok után Fricsay Ferenc most a Nyugat-Berlini Rádiózenekar élén dirigálja a 8., F-dúr Beethoven-szimfóniát egy 1954-beli fölvételen. 14 esztendőt léptünk előre az első Beethoven-szimfónia bemutatása óta. A színhely ismét Bécs, ezúttal a Redout koncertterme. A pazarló műsorválasztás ezúttal kissé visszaüt: a Nyolcadikat kevesebb elismerés fogadja, mint az esten ugyancsak előadott Hetedik szimfóniát. Az első értékítélet különös módon máig kíséri a kompozíciót – már Schumann is erről ad számot. Igazi kihívás tehát egy Fricsay léptékű karmester számára.
