Bartók Béla egyik legjelentősebb megismertetője és legértőbb tolmácsolója, a száz éve született Fricsay Ferenc ma Bartók 1918-ban bemutatott egyfelvonásos operáját vezényli a Berlini Rádiózenekar 1958-ban készült fölvételén. A Balázs Béla szimbolikus misztériumára komponált opera döbbenetes újszerűségét jellemzi, hogy kilenc esztendővel előbb keletkezett, mint Sztravinszkij Oedipus Rex-e. A jelképes szöveghez Bartók olyan elemi erejű zenét szerzett, amely a lélek benső várába, homályos folyosóira és termeibe vet világosságot. Ahogyan Oláh Gusztáv fogalmaz: „az előadás küldő keretében, a várban szinte a főszereplő belső életét, lelkének keresztmetszetét kell valahogyan kivetíteni.” Ami pedig a zenét illeti, adjuk át a szót Kodálynak: „Zenei egyéniségét az ősprimitívségnek a legfejlettebb kultúrával való egészen egyéni összeforrása teszi különállóvá.” Judit szerepében Hertha Töpper, a Kékszakállú Dietrich Fischer-Dieskau.
